-Halgassa szavamat,ki hisz benne!-

E szavakra az egész ehined nép kitódult a főtérre,mert tudták,hogy ha királynőjük így kezdi beszédét,akkor nagyon fontos dolgot akar közölni az Ehined Társadalommal.Így folytatta hát beszédét:

-Nagy veszély fenyeget mindenkit!Nagyon-nagy veszély!Elképzelhetetlen vérontásnak lesznek szemtanúi az ehinedek!Egy démoni faj akarja meghódítani gyönyörű világunkat!A gyerekek s anyák mentsék az irhájukat,a férfiak jelentkezzenek a légióba!Azonnal intézkednünk kell,különben unokáinknak a világunk csak egy nagy,kopár,démonoktól hemzsegő pusztaság lesz...

-Úgyteszünk királynő.Mindent megoldunk amit csak kell,és amit csak tudunk!Már a Driobidani falnál sántítani fognak!-

-Ez mind szép és jó lenne kedves Aquiralda hugom,de azt azért megnézem hogy bánsz el Xadarodyosszal,a Demiisten,kit a Krakkneh méreg mérgezett meg.Többet tudok a démonokról,és urukról,mint hinnéd!-Mondta a királynő titokzatosan.

Eközben valahonnan a semmiből előbukkant egy lila ruhás botot tartó szakállas ember.

"Nem biztos hogy ez jó cselekedet volt Aquid...A nép a pániktól valószínűleg össze-vissza fog rohangászni,amikor behordja a seregét Xadarodyos."mormol bele a királynő gondolataiba az ismeretlen személy

-Ki vagy te,és mit akarsz?Egyáltalán hol vagy?-

Az ehinedek csodálkozva néznek a királynőre,körülbelül úgy mint egy bolondra,ezt a királynő nem veszi észre,s tovább hablatyol a semmibe.

"Kár ordibálnod királynő...úgy sem találsz meg,különben sem azért jöttem hogy szórakoztassalak,hanem azért hogy segítsek a háborúban az ehinedeken.Ó,és a nevem Ygan Sugam,de szólits nyugodtan Ygannak..."